Az útszegélyek az inváziós fajok terjedésének egyik legfontosabb folyosói, és gyakran inváziós forrópontnak tekinthetőek. Az inváziós növényfajok az utak kezelői és a természetvédelem számára egyaránt komoly problémák forrásai. Ezen fajok visszaszorítására az őshonos gyepi növényfajok magjaival végzett gyeprekonstrukció ígéretes megoldást jelent. Az ÖK Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoportja legújabb publikációjában az útszegélyeken végzett gyeprekonstrukciós módszereket tekinti át.
A globális úthálózat több mint 64 millió km hosszú és kiterjedése egyre nő, az útszegélyek a fejlett országok területének közel 1%-át foglalják el. Az útszegélyek általában nem alkalmasak ipari, mezőgazdasági vagy egyéb hasznosításra, így megfelelő helyszínei lehetnek a természetes élőhelyek helyreállításának és ökológiai folyosók kialakításának. Az utak kezelői számára az az ideális, ha az útszegélyeken egy a termőhelyi viszonyokhoz alkalmazkodott, kis ráfordítással kezelhető, hosszú távon megmaradó növényzet telepíthető meg. Számos biogeográfiai régióban az adott régióban őshonos, szárazságtűrő gyepi fajok számára az útszegélyek megfelelő élőhelyet nyújthatnak, így a megfelelően kivitelezett gyeprekonstrukció természetvédelmi szempontból és az útkezelés szempontjait is figyelembe véve egyaránt ideális megoldás lehet. A kutatók a cikkben e két szempontrendszer közötti szinergiákra, az útszegélyek őshonos fajokkal való gyepesítésének lehetőségeire és korlátaira hívják fel a figyelmet. Az inváziós növényfajok elleni védekezés leghatékonyabb módszere az adott régióban őshonos, szárazságtűrő és jó versenyképességű növényfajokból álló magkeverékek vetése. Bár ezen keverékek beszerzési költsége meghaladhatja a kereskedelmi forgalomban általánosan elérhető kommersz magkeverékek beszerzési költségét, mégis költség-hatékonyabb megoldást jelenthetnek. A kommersz magkeverékek ugyanis többségében nem őshonos, illetve nem az adott termőhelyi viszonyokhoz alkalmazkodott fajok magjait tartalmazzák, így a vetett fajok megtelepedése és fennmaradása sok esetben sikertelen. Az összefoglaló cikk legfőbb üzenete, hogy az útmenti élőhelyeken végzett gyeprekonstrukció egyedülálló lehetőséget jelent az inváziós fajok visszaszorítására, zöld folyosók kialakítására, új élőhelyek teremtésére és számos ökoszisztéma szolgáltatás biztosítására.
A cikk hivatkozása és elérhetősége:
Valkó, O., Fekete, R., Molnár V., A., Halassy, M., Deák, B. (2023): Roadside grassland restoration: Challenges and opportunities in the UN decade on ecosystem restoration. Current Opinion in Environmental Science and Health 34:100490.
A kutatás az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divízió kutatási programjának részeként, a Széchenyi Terv Plusz program keretében az RRF-2.3.1-21-2022-00006 számú projekt támogatásával valósult meg.